Căutare

Az RMDSZ-nek nem áll érdekében többet kínálni, és az MPP-nek kevesebbet követelni.

– Van-e koalíciós kényszer az RMDSZ és az MPP között az őszi választásokra, vagy nincs? A kényszer az én értelmezésemben elsősorban azt jelenti, hogy az RMDSZ átlépi-e a választási küszöböt és bekerül-e a parlamentbe, amennyiben nem köt megállapodást az MPP-vel. Ilyen értelemben véve koalíciós kényszer nincs

– ismételte és válaszolta meg a tusnádi szabadegyetem egyik fő kérdését Székely István politológus, a Jakabffy Elemér Alapítvány elnöke A megegyezés kényszere. Mi lesz ősszel? című vitadélutánon.

A beszélgetés egy nappal azelőtt hangzott el, hogy a szabadegyetem eredeti helyszínén, Bálványosfürdőn leült egymással tárgyalni Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Tőkés László, aki az EMNT elnökeként közvetít a két fél között.

A megbeszélésen Markó gyakorlatilag a korábbi ajánlatot ismételte meg: vagyis az RMDSZ bejutó helyeket biztosít saját jelöltjei között az MPP-nek. Ezt az egyenlő felek koalíciója mellett érvelő Szász Jenő továbbra is elfogadhatatlannak tartja. A patthelyzet tehát tovább tart – az MPP-nek egy hete van átgondolni az ajánlatot –, így érdemes áttekinteni, az RMDSZ-nek miért nem áll érdekében többet kínálni, és az MPP-nek kevesebbet követelni.

***

– Van-e értelme egyébként koalíciót kötni vagy nincs? Tegyük a mérleg két serpenyőjébe azt, hogy ki mit nyer és ki mit veszít a megállapodással – indította ezirányú elemzését Székely István a már hivatkozott tusnádi kerekasztalon.

– A koalíció azt a 15%-nyi szavazatot hozhatja a konyhára, amit az önkormányzati választásokon az MPP szerzett. Mandátumok tekintetében a hozadék kettő, usque három képviselői és maximum egy szenátori hely. Ez van az egyik serpenyőben.

És még egy nagyon fontos dolog: ugyan nem eredményez közvetlenül mérhető nyereséget, de nem szabad negligálni, hogy a választók 99%-ának világos és egyértelmű akarata a következő: ott fent ne marakodjanak, fejezzék be ezt a folyamatos évek óta tartó cirkuszt és fogjanak össze.

Mi van a mérleg másik tányérjában? Az RMDSZ szempontját nézve miért gondolom úgy, hogy a két-három plusz egy mandátum ellentételezése a szervezet szempontjából eléggé nagy csomag? A Magyar Polgári Párt a koalícióval bejutva parlamenti párttá válik, közjogi legitimást szerez, s ennek a birtokában pedig valószínűleg stabilizálni tudja helyzetét a politikai palettán, és legitim alternatívává válik. A koalíciókötésnek ez az első számú hozadéka az MPP számára.


Éppen ez az a dolog, amit az RMDSZ mindenképpen el akar kerülni.

Ha az önkormányzati választások olyan eredményt hoztak volna, ami valóban a meg nem egyezés alternatívájaként a parlamentből való kiesést mutatták volna, akkor feltételezem, hogy a koalíciónak ezt az árát az RMDSZ bevállalta volna.

Ilyen típusú kényszerhelyzet viszont nincs, tekintettel arra, hogy az alternatív parlamenti küszöb bevezetése – melyet én simán lex RMDSZ-nek nevezek, mert teljesen elképzelhetetlen, hogy valamelyik román párt olyan területi koncentrációt mutasson fel, hogy egyéni választókerületben hat képviselője és három szenátora befutó helyet érjen el, de országosan a párt ne teljesítse az 5%-ot. Az MPP-nek az önkormányzati választásokon elért eredményei is azt mondatják velem, hogy megegyezési kényszer nincs – fejtette ki Székely.

– Ha az MPP helyzetét gondoljuk végig, több olyan jel van, ami arra mutat: nem biztos, hogy meg kell egyezni, hiszen ez az indentitás sérülésével, vagy akár a feloldásával lehetséges. Innentől kezdve valószínűleg a médiában tettenérhető bizonyítvány-magyarázás lesz a legfontosabb, vagyis az, hogy ki a hibás amiatt, hogy nem sikerült koalíciót kötni. Én is úgy gondolom, hogy a megegyezés elmaradását a választók valamilyen mértékben szankcionálni fogják – fejtette ki Székely István.

***

A túlzott optimizmustól óvott válaszul Kovács Csaba, székelyudvarhelyi politikai szakértő. – Egy picit fetisizáljuk azt a szavazatarányt, ami most a helyhatósági választásokon kialakult az RMDSZ és az MPP között.

Ha megengedhető, intő példaként mondanám az európai parlamenti választások eredményét, ahol a Tőkés László által megszerzett szavazatok bűvöletében a Magyar Polgári Párt olyan felhorgadt várakozást produkált a választások előtt, hogy a júniusban elért eredményei kudarcnak tűnnek.

Nem feltétlenül tartom mérvadónak, hogy a helyhatósági választásokon elért eredményeket egy-az-egyben vetítsük rá a parlamenti választásokra, és egyfajta zárt halmazként kezelve így osszuk le, hogy ki hogyan jut be.

Valószínű, hogy novemberben nem lesz arányaiban nagyobb az eltérés a két oldal eredményei között, viszont ha a pártok választásokon nyújtott teljesítményét mérjük, akkor az RMDSZ 25, az MPP pedig 15%-on teljesített.

Ezt úgy számolom, hogy az előbbi 9800 jelöltből bejuttatott több mint 2450-et, az utóbbi pedig a valamivel több mint 3000 jelöltből bejuttatott 500-at. Egy kampány mércéje az önmagához mért eredmény. Mennyi volt a demonstatív politikai szándék, és abból mennyi valósult meg? Ebben a mutatóban nem olyan nagy az eltérés az RMDSZ és az MPP között.

A bejutási küszöb elérése véleményem szerint sem kétséges az RMDSZ számára. De nem hiszem, hogy a szervezet számára elégséges politikai cél lenne az alternatív bejutási lehetőség hasznosítása. A parlamenti képviselet nagysága és minősége is döntő.

A vészforgatókönyvek közül nem zárható ki, hogy kamikaze akciókat fontolgat a Magyar Polgári Párt. Tehát többesélyes a játszma, és a 85/15%-os szavazataránynál sokkal több tényezőt kell figyelembe venni ahhoz, hogy reális legyen az elemzés. A megegyezés nem élet-halál, hanem sokkal inkább a minőség kérdése – mondta el Kovács Csaba.

***

Nem az alternatív bejutási küszöb az új, egyéni választókerületes választási törvény egyetlen újdonsága – magyarázta a kerekasztalon Szász Alpár Zoltán politológus, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára.

– Az első szempont az, hogy a választási rendszerekről szóló romániai szakterminológia meglehetősen pontatlan, mert egy amúgy is pontatlan francia terminológiát vesz át. Nálunk mod de scrutinról, a választás módjáról beszélünk, nem választási rendszerről. A választás egyéni kerületekben történik, de az arányosság elve alapján – a többségi elvet az arányossággal úgy egyezteti, hogy az összes párt javaslata ötvöződjék benne.

Az újszerű a választási rendszerben az, hogy a 43 megye megmarad másodlagos választókerületeknek, azon belül alakítják ki az egyéni kerületeket. A szavazatszámlálás első lépése itt kezdődik, és ha egy jelölt abszolút többséget ért el, akkor a mandátumosztás is. A második elosztási szint a megye, és a harmadik az országos – mondta Szász Alpár Zoltán.

Megyei szinten az egyéni kerületekben elért eredményeket pártokra bontva összesítik, majd ezt adják össze országosan. Ebből kiindulva állapítják meg, hogy mely párt vagy választási szövetség érte el a képviselőházi, illetve a szenátusi bejutás 5%-át, vagy szerzett meg egyszerre hat képviselői és három szenátori mandátumot. A két küszöböt elért pártok részesülnek a töredékszavazatok elosztásában.


Hogy lehetne mindkét romániai magyar politikai erőt bejuttatni a parlamentbe?

Az képtelenség, hogy mind a kettő teljesíti a két küszöb valamelyikét, így marad a lakosság és a sajtó által elvárt koalíciókötés. Ez lehet olyan választási szövetség, mely az eredményhirdetés után meg is szűnik, vagy az, hogy az MPP politikusai az RMDSZ listáján vesznek részt.

Az alternatív bejutási lehetőség felülírja a választási törvénynek azt a kitételét, hogy pártszövetségeknek minimum 8%-ot kell elérniük. Az erről szóló kitétel, a jogszabály 47. paragrafusának 2c pontja amolyan féregnyúlvány.

Az alternatív küszöb valószínűleg az RMDSZ indítványára került be a törvénybe, s ebből a szempontból a szervezet – amennyiben ez a hipotézis igaz – okosan manőverezett. Nyilván a román politikai erőknek érdeke a parlamentben tartani az RMDSZ-t, mert ismert, megbízható, stabil partner – tette hozzá a politológus.

***

– A 2000-res és a 2004-es választások trendje az volt, hogy a szövetség általában 0,5%-kal több szavazatot szerzett a parlamenti választásokon ősszel, mint pár hónappal azelőtt az önkormányzati megmérettetésen.

A 2008-as önkormányzati választásokon az RMDSZ megyei listán 5,14%-ot ért el. Az eddigi trendek alapján azt vélelmezem, hogy az RMDSZ őszi eredménye valahol 5,5-5,6% környékén lesz keresendő, ha külön indul, és amennyiben az MPP is külön politikai entitásként részt vesz a választásokon. Tehát az RMDSZ külön is teljesíteni tudja az 5%-os választási küszöböt – állított fel forgatókönyvet a novemberi választásokra Székely István.

– Mára a választókerületek döntő többségét meghúzták, pontosan látjuk azt, hogy az egyes körzetekben mi a magyarok aránya, és modellezni lehet az önkormányzati választások eredményei alapján azt, hogy mi fog ősszel történni. Számításaink alapján, ha az RMDSZ kizárólag Szatmár és Maros megyében állítana listát a parlamenti választásokra, ebben az esetben is teljesíteni tudja az alternatív küszöböt.

Egy 2004-es kutatás azt mutatta, hogy a legfontosabb mobilizációs erő az RMDSZ-re való szavazás esetében a félelem attól, hogy a magyar képviselet kiesik a parlamentből. Egészen egyszerűen a felmérésekben az köszön vissza, hogy az emberek azt gondolják: van mit veszíteni.

Nem gondolják azt, hogy az RMDSZ megoldja a mindennapi problémáikat, és azt sem, hogy az RMDSZ meghatározóan befolyásolni tudja egyéni boldogulásukat, családjuk helyzetét. De úgy tűnik, különböző régiókban különböző okok miatt úgy gondolják, rossz lenne, ha nem lenne magyar képviselet. Ez felhajtó erő az RMDSZ számára – mondta Székely István.

***

– A koalíció akadálya főleg az, hogy a két párt nem ugyanazt érti és gondolja megegyezésen – ez Kovács Csaba véleménye. Az RMDSZ számára a megegyezés az erdélyi magyar képviselet monopóliumának visszaszerzését jelenti – legalábbis erre törekszik. Üzeneteinek lényege úgy fogalmazható meg, hogy szégyellje magát az MPP amiatt, hogy létezik. Az RMDSZ számára maximum egy platformként fogadható el az MPP: a belső koalíciós ajánlatot nem is lehet másképp értelmezni.

Az MPP számára – saját politikai nézetein túl – szintén szükségszerű lenne többletüzenetként megfogalmazni az összefogás és az egység szándékát. A párt politikai aktorként lépéskényszerben van, mert ahhoz, hogy a pályán maradjon, jelölteket kell állítania, és a helyhatósági eredmények alapján eléggé kétséges, hogy sikerül-e elérnie a 6/3-as alternatív küszöböt, nemhogy az 5%-ot. Tehát nyitnia kéne valamilyen megállapodás fele, és konszolidációs időre is szüksége van.

Az RMDSZ elvesztette a magyar szavazatok 15%-át, annak ellenére, hogy az MPP kampánya csak nagy jóindulattal volt nevezhető annak, országos szinten alig jelenlevő, koordinálatlan akciósorozat volt, és balul sikerült. Ez egy fontos jelzés, még akkor is, ha az RMDSZ győzelemként értékeli a választást – magyarázta Kovács Csaba.

– A két szempont, ami a két szervezetet rákényszeríthetné az egyezségre ütközik egymással; ellentét van az RMDSZ megközelítésmódja, és aközött, hogy mit szeretne az MPP – parlamenti helyeket szeretne anélkül, hogy az identitását feladja. Nem látom, hol az a pont, ahol ez az ellenéthalmaz eljuthat egy koalíciós megállapodáshoz – tette hozzá Kovács.